Ti vagytok a föld sója.
Az Úr Jézus követői olyan valamit jelentenek a világ számára, mint amit a só jelent az étel számára. Nélküle nem élvezhető, nem kívánatos az étel, mely a testet élteti.
Az élet sója az a valami, ami élvezhetővé, emészthetővé teszi az életet: serkentő, kívánatos érték, mely többet ígér.
Az egész világ számára ez a többet ígérő érték az Isten dicsősége: Isten valóságának kinyilvánulása. Emberi életünk sója pedig az isteni élet íze, az áradó szeretet. Akár hiszünk benne, akár nem, ez óvja és élteti az embert.
Sokáig hiánycikk volt ez a só, a pogányság, az ószövetség világában, de keresték, vágyakoztak utána az emberek, mert bennünk van az édeni íz emléke.
Megtörténik az is, hogy a keresztények elsózzák az életet. Akkor fordul ez elő, amikor öncélúvá, hivalkodó képmutatássá válik a kereszténység. Ilyenkor nem hatol bele a világ életébe, hogy éltessen, hanem oldatlanul elkülönül, mint valami kiváltságos elit. Az oldatlan só undort kelt.
A legtragikusabb esetben ízét veszti a kereszténység: sajátossága, természetfeletti tartalma megszűnik. Ekkor már nincs létjogosultsága, semmire se jó. Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem való már egyébre, mint hogy kidobja és széttapossa az ember
A só tökéletesen föloldódik az ételben, egy lesz vele. Ám ezáltal nem veszíti el önmagát, hanem ízzé lesz. Következésképp csak az veszíti el önmagát, ami megszűnik. A halál tehát nem keserűvé, hanem ízetlenné teszi az életet.
Idézet: Cseri Kálmán refpasaret
|