Energia bevitel.

A fejlődő gyermek energiaigénye változik az életkorral és a fizikai aktivitásával, ezért a kezelő- orvosnak legalább évente meg kell határozni a gyermek tényleges energiaszükségletét. A serdülők vércukorértéke erősebb hormonális és egyéb hatások alatt van mint a kiegyensúlyozottabb felnőtteké, ezért különösen fontos a táplálkozás ritmusának és az orvos által az egyes étkezésekre előírt energia és tápanyagtartalomnak a megtartása, illetve az inzulinadagolásnak az étkezéshez és a fizikai aktivitáshoz történő illesztése.

A 2. típusú cukorbaj kezelésében az energia bevitel fontossága meghatározó.Az ebbe a csoportba tartozó cukorbetegek (80-85%) elhízott. Így az elhízás kezelésével a kívánatos testtömeg elérésével jelentős javulás érhető el. Az elhízott cukorbetegek testtömeg csökkentő kezelésének hatására növekszik az inzulin hatékonysága  sejtek inzulin és cukorfelvevő képessége és hasznosítása, tehát a cukorbaj kialakulásában szerepet játszó tényezők szűnnek meg, illetve mérséklődnek. Az energiabevitel csökkentésének kedvező hatása függ a cukorbaj fennállásának időtartamától. Régóta meglévő cukorbaj a kedvező hatása kisebb.

Energiabevitel túlsúlyos beteg esetén nőknél napi átlag 1200-1500 kalória, férfiaknál 1500-2000 kalória javasolt.

A nem elhízott 2. típusú cukorbajban szenvedő beteg esetén az ideális testtömeg megtartásához elegendő energiabevitelre van szükség. Ilyenkor nincs szükség energia számításra, csak a testtömeget kell rendszeresen ellenőrizni.

Szénhidrátok

Az étkezés utáni vércukorszint alakulása a táplálék szénhidrát mennyiségétől függ, valamint attól, hogy milyen gyorsan emésztődik és szívódik fel a véráramba. Ezzel egyidejűleg megnő az inzulin igény. Reggelire  kevesebb, délben több szénhidrátot tartalmazó ételt célszerű fogyasztani.  A táplálékkal együtt fogyasztott fehérjék, zsírok és elemi rostok lassítják a szénhidrátok emésztését és felszívódását, ilyenkor az étkezést kisebb vércukor emelkedés és laposabb vércukorgörbe követi, mintha azonos szénhidráttartalmú, de az említett tápanyagokat, alkotó elemeket kisebb mennyiségben tartalmazó szénhidrátforrásokat fogyasztanánk.

A cukrok gyorsan emésztődnek, ezért gyorsan felszívódnak és nagy vércukor emelkedést okoznak. A leggyorsabb vércukor emelkedést a szőlőcukor a glükóz váltja ki. A kenyér, burgonya, zsemle, keményítőben gazdag hatásuk hasonló a cukoréhoz.

A száraztészták, hüvelyesek, zabpehely is keményítőben gazdag, de lassú hatásúak, elfogyasztásuk után alacsony vércukor görbe alakul ki. Az alma, narancs, paradicsomlé, tej, joghurt, természetes cukortartalma ugyancsak lassú felszívódást eredményez.

Megváltozik a táplálékok befolyása az étkezést követő vércukorgörbére az ételkészítéssel pl. pürésítés után a hüvelyesek gyors hatásúakká válnak. A főzés is befolyásolja a hatást pl. a sült burgonya nem, de a főtt burgonya gyors vércukor emelkedést vált ki, viszont a főzés után kihűlt burgonya már lassú szénhidrátnak felel meg. Ugyanez a hatás a répa esetén is.Minél hosszabban főzzük a burgonyát, tésztát és rizst, a szénhidrátjuk annál gyorsabban szívódik fel a vérbe és emeli a vércukor szintet.

A cukor beteg diétája során szabadon ehet alacsony szénhidráttartalmú rostos zöldségeket, főzelékeket, de be kell iktatni időközönként gyorsan felszívódó vércukorszint emelkedést okozó szénhidrátokat is a hirtelen vércukor csökkenés, (hypoglikaemia) illetve az ezzel járó rosszullét megelőzése érdekében. Időközönként egy egy fagyi, jégkrém, cukrász sütemény is megengedett 30g szénhidrátot tartalmazó mennyiségben.